Egyesek számára a mobiltelefon nem csak egy tárgy. Számukra a mobil az értékmérő. Ez a kis kütyü sokaknál annak a szimbóluma, hogy fontos ember a gazdája, s minél többet csörög annál fontosabb. Régen azt mondták, hogy mutasd meg az írásodat, megmondom ki vagy. Napjainkra ez így módosul: mutasd meg a mobilod, megmondom ki vagy. Hát még akkor, ha a háttérképedet is láthatom!
És akkor még nem is szóltam az ugyancsak sok mindent eláruló csengőhangokról. Biztosan mindenki tapasztalta már (tömegközlekedési eszközön, útón-útfélen, akárhol), hogy egyszer csak valóságos égszakadás-földindulás (értsd: csengőhang „dallama”) hasít a viszonylagos csendbe, vagy alapzajba. A hang forrása nem más, mint egy kis szerkezet: egy illető mobiltelefonja. És ha az illető fogadja a hívást, akkor kezdődik a nemulass. A keresett személy (tisztelet a kivételnek) emelt hangú társalgásba fog, melyből bárki megtudhatja, hogy az illető mit csinált aznap, mik a problémái, stb. Az, hogy „közönségét” ez nem érdekli, esetleg zavarja, az már hóhidegen hagyja az illetőt, esetleg fel sem ötlik benne, hogy netán mindenki hallja a kommunikációját.
Napjainkra már a mobiltelefonok sem ússzák meg a kicicomázást. Ha a mobilod nem a legutolsó „trendi” slágerrel csörög és a készülékre nincs rózsaszín nyuszi húzva, eláshatod magad. Ezerféle elő- és hátlap, különböző színekben és mintákban, mobilra akasztható hasznos és kevésbé hasznos bigyók és figurák, mobiltartók a szivárvány minden színében (és még azon is túl) és sokféle anyagból. Minden mi szem szájnak ingere.
