Mint mai fiatal én is számtalanszor találkozom ezzel a manapság már problémának számító állapottal.
Saját tapasztalatom alapján mondhatom, a mai gyerekek már 5-6 éves korukban számítógép elé ülnek. Vagy azért, mert megkapják első PC-jüket, vagy, mert az óvodában, de legkésőbb az iskolában sor kerül a használatára. Aztán pedig az eleinte ritkának számító használat egyre gyakoribb lesz.
A gyerekek hozzájutnak első játékszoftverükhöz, megismerkednek az internet által nyújtott korlátlan lehetőségekkel és aztán mindez csak rosszabbodik. A napi 1-2 órás használat aztán már 5-6 órássá alakul és már más nem is érdekli az általában még kiskorú személyt.
Gyakran elkezdenek romlani a tanulmányi eredmények, elfogynak a barátok és nem marad más csak a számítógép. Ezenfelül az egészségre is káros lehet, rontja a látást és a mozgásra szánt időből is rengeteget elvesz. Ez persze csak az egyik véglet. Vannak, akik munkára használják a számítógépet vagy tanuláshoz veszik igénybe, de ezen emberek többsége is azt mondja, ha tehetnék nem is vagy csak ritkán ülnének gép elé.
Persze ezen problémák a szülők kellő odafigyelése által orvosolhatók mert valóban hasznos és manapság már nélkülözhetetlen eszköz a számítógép de ezen felül még sok más érdekes dolog is létezik.
A gép a teremtményünk, s ha már megalkottuk, a végletekig igénybe is vesszük segítségét. Ám a gépre hagyatkozás, az önerő viszonylagos feladása kiszolgáltatottakká és testileg-lelkileg gyengékké tesz bennünket – vélik többen is.
A gépek közül a számítógép a legintelligensebb, szinte mindenhol igénybe vehető segítség. Jelen van az iparban, a közlekedésben, a korszerű gépkocsik sem működtethetők nélküle, és persze ma már szinte minden otthonban is. A szoftvergyártók üzleti megfontolásból az operációs rendszereket egyénileg alakíthatókká tették, ezáltal a felhasználó saját igényei szerint alakíthatja gépének „karakterét”. Így válik a személyi – asztali – számítógépből személyes számítógép, majd a különféle felhasználói programok jóvoltából egyesek számára nélkülözhetetlen életfeltétel. Emellett a fogyasztói kényszer is beteggé teszi az embert, aki addig nem nyugszik, míg birtokába nem kerül a legmodernebb csúcsgép. Ki sem tudjuk már használni a gép adta lehetőségeket, ennek ellenére folyamatosan korszerűsítünk, nehogy le- vagy inkább „elmaradjunk” (egyébként erre játszanak rá a szoftvergyártók is).
A játékprogramok és az internet szinte a géphez láncolják a felhasználót, aki drága életidejét áldozza kedvtelésének. A függőség mértéke összefügg a számítógép nyújtotta lehetőségekkel is. Egy gyors, multimédiás csúcsgép, a nagy képfelbontású, valósághű vagy még annál is szebb, izgalmasabb képet szolgáltató megjelenítő önmagában is erős kísértést jelent; a játék, a munka, a kalandozás a világhálón még élvezetesebb, különlegesebb egy ilyen monitoron keresztül.
Az internet – és különösen a játékok – a felhasználót szinte a géphez láncolják, az érzékek a végletekig feszülnek, ám ha a játékot siker is koronázza, a játékos megnyugvásra nem találhat, mert ez a játékszenvedély újrateremti önmagát. A számítógép adta kaland kimeríthetetlen, egy-egy fociprogrammal például a szituációk változatossága miatt évekig el lehet játszani, de ugyanígy a stratégiai játékok sem ismétlik önmagukat.
Az ilyen internetes játékok veszélyeztetik a normális emberi életet, mivel a felhasználó, ha teheti, akár 10–12 órát is – az emberek helyett – a géppel tölt. Egy jó könyvbe is bele lehet felejtkezni, ezt is nehéz letenni, ám míg az olvasás fejleszti személyiségünket, agyunkat, addig a céltalan szörfözés, a szexuális tartalmú oldalak nézegetése, zenék monomániás letöltögetése vagy a legtöbb számítógépes játék éppen ellenkező hatást vált ki, beszűkíti személyiségünket.
Vladan Starcevic, a sydney-i egyetemi professzora online kutatása során, 2000 válaszadó segítségével, arra a kérdésre kereste a választ: a számítógépes játékok milyen mértékben okoznak függőséget? A vizsgálat eredménye azt mutatta, hogy a számítógépen játszó emberek közül minden tizenkettedik súlyos függőségben szenved.
„Egész életük a számítógépes játékok körül forog, ami egyértelműen a függőség jele. Ráadásul úgy tűnik, hogy más mentális problémáik is vannak, amelyek a túlságosan intenzív videojáték használatban manifesztálódnak” – állapította meg Starcevic.
A kutatók szerint további problémát jelent, hogy a játékfüggők hajlamosak az antiszociális viselkedésre és a depresszióra. Többségük naponta legalább négy órát fordít a szenvedélyére, ami a legtöbb esetben olyan MMO jellegű – vagyis online, egyszerre több játékos részvételével zajló – játék, mint a World of Warcraft.
A professzor hozzátette ugyanakkor, hogy a játékosok többsége nem függő, csupán az elenyésző kisebbségnek jelentenek ilyen jellegű problémát a számítógépes játékok.
A kutatásban szereplő 8 százalékos arányhoz hasonló eredményt kapott egy Iowa Egyetem kutatócsoportja is, amely a nyolc és tizennyolc év közötti korosztály számítógép használati szokásait vizsgálta. Tanulmányuk azt mutatja, hogy a fiatalok 8,5 százaléka addiktív a videojátékozás terén.
Számítógép függőség
http://www.haon.hu/hirek/im:haon:culture-seta/cikk/szamitogep-fuggseg/cn/haon-news-ed03-20051020-095644
Szerző: Révész Jenő, 2005. október 20.
Forrás: Hajdú Online
A számítógép-függőség pszichológiája
http://hup.hu/node/54838
Szerző: Asztalos Ágnes, 2008. május 8.
Forrás: http://hup.hu/
Függőséget okozhat a számítógépes játék
http://www.szabadfold.hu/csaladotthon/venynelkul/fuggoseget_okozhat_a_szamitogepes_jatek
2009. június 21.
Forrás: ELTE-TáTk hírlevél
