A mobiltelefonok használata fontos, szinte nélkülözhetetlen részévé vált az emberek mindennapjainak. Sajnos azonban egyre többen vannak azok, akik szinte létezni sem tudnak a mobil készülékük nélkül.
A jelenségre a Floridai Egyetem egészségügyi szakemberei hívták fel a figyelmet, akik szerint a mobiltelefonok használata néhány ember számára egyre súlyosabb problémát jelent. Jó példa erre, hogy sokan idegesek lesznek, amikor rájönnek, hogy a kedvenc készüléküket véletlenül otthon hagyták. Másoknál inkább az figyelhető meg, hogy gyakorlatilag egész idejüket a telefonon történő babrálás tölti ki, például azt ellenőrizve, érkezett-e új üzenetük.
Ahogy a számítógépeknél és az internetnél már megszokott, a mobiltelefonoknál is kezd kialakulni a függőség. A szakemberek kénytelenek voltak nevet is adni a betegségnek, így lett a mobilfüggőség hivatalosan Mobile and Internet Dependency Syndrome (MAIDS). Persze, kevesen ismerik el, hogy valóban túlzott mértékben függnek a mobiltelefonjuktól, ez azonban önbecsapás. A kutatók szerint az internet és a mobiltelefonok csak a függőség egy új formái. Az alapokok a legtöbb esetben ugyanazok. Csak a függőség tárgya más. "Nem feltétlen arról van szó, hogy valaki állandóan telefonálni akar, sokkal inkább arról, hogy állandóan elérhető akar lenni" - jelentette ki a témával kapcsolatban Lisa Merlo, a Floridai Egyetem munkatársa.
A kutató azonban rávilágított: a mobilfüggőség felismerése azért különösen nehéz, mert teljesen normális, elfogadott dolog a mai világban, hogy valakinek mobiltelefonja van és azt gyakran használja. Vagyis nehéz megkülönböztetni a már függő személyt a csupán nagyon elfoglalt embertől.
Egyre-másra vizsgálják az orvosi csoportok, hogy a telefonok rádióadói mekkora veszélyt jelentenek az emberek számára, pedig az igazi veszély forrása maga a telefon, mint kommunikációs eszköz. A parányi szerkezet elvesztése vagy otthonfelejtése sokakban komoly szorongási érzetet, szinte már lelki traumát vált ki, mely oka nem maga a készülék utáni ragaszkodásban keresendő – hiszen azt legtöbbször évente kétévente cserélik –, hanem az elérhetőség és a mások elérhetőségi adatainak elvesztése által okozott hiányérzet okozza. Egy koreai civil szervezet például a gyerekek telefonhasználati szokásait vizsgálja és bizony arra jöttek rá, hogy igen komoly függőségi viszonyok alakulnak ki bennük. A KADO nevű csoport már 2005 óta aktívan tevékenykedik és bizony megdöbbentő eredményekről számoltak be. A 14 és 19 év közötti vizsgált alanyok 38%-a havonta több, mint 1000 szöveges üzenetet küld telefonjáról, míg 43%-uk órák és tanfolyamok alatt sem képes elszakadni a kommunikációs berendezéstől.
A KADO és a koreai SKT Telecom közös célja, hogy az ifjúságot segítse a telefonjaik rendeltetésszerű használatában. Az aktivisták nem csak vizsgálódnak, hanem segítik is a fiatalságot. Kiválasztott tanulókkal két hónapig együttműködve beszélgetnek a mobiltelefonok használatáról segítik őket kezelni azt a helyzetet, ha nincs náluk a készülékük, valamint a program keretében speciális telefonlezáró szoftverek segítségével blokkolják az órák alatti mobilhasználatot. Nyilván érdekes kérdés, hogy az SKT, mint szolgáltató miért vesz részt egy a hálózati használat csökkentése, vagyis normalizálása érdekében létrejött kezdeményezésben. Az egyik ok nyilván a társadalmi szerepvállalás, a másik pedig hideg racionalizmus. Koreában a szöveges üzenetek átalánydíjas csomagokban is elérhetőek azaz igazából sok haszna nincs belőle ha valaki ezresével küldi az üzeneteket, talán számára pont az a jó, ha kevésbé terhelik a hálózatát. De persze az sem kizárt, hogy speciális telefonokkal és előfizetésekkel segíti majd az ifjúságot a mobiltelefonok által okozott függőség kezelésében.
Új betegség a mobilfüggőség
http://www.sg.hu/cikkek/49926/uj_betegseg_a_mobilfuggoseg
2007. január 27.
A mobilfüggőség is betegség
http://mobilarena.hu/hir/a_mobilfuggoseg_is_betegseg.html
Szerző: (An)Dante, 2007. november 27.
Forrás: Engadget
